Sajnálatos jelentés

Lesújtott a hír, a Krisztus Világossága lelkiségi lap felszámolásáról...
Sok, szép ismertető leírást, tudósítást tartalmazott, ami az olvasóknak lelki élményt, a lelkiekben való gazdagodást nyújtott közel 13 éven át!
Megértéssel fogadjuk a főszerkesztőnek, Incze Dénes esperes-plébános úrnak belefáradását, sok esetben kiábrándulását a felmerülő nehézségek miatt. Úgy látszik, hogy aki ilyen vállalkozásba fog, mint egy lap indítása, szerkesztése, a vele járó terheket is vállalnia kell.
Isten adott ambiciót, erőt Incze Dénesnek erre a vállalkozásra, szerkesztésre, utánjárásra közel 13 éven át!
Tudjuk azonban, hogy az évek múltával nehézségek merülnek fel, s a jóakarat ellenére is, az emberi erő és teljesítmény csappan.
Elismerés illeti Incze Dénes esperes-plébános urat eddigi fáradságot nem ismerő munkájáért. Kérjük Istent: méltányosan jutalmazza meg őt az örök életben, akinek munkása volt több mint egy évtizeden át.
Az a gondolat foglalkoztat, jó lenne a nevezett lap szerkesztését , kiadását valakinek átvállalni. Meg kell fontolni ezt a kérdést, kell imádkozni Istenhez segítségért, megoldásért. Ha sikerülne a folytatást megoldani, Incze Dénes esperes-plébános, mint kiérdemült főszerkesztő nyugodt lélekkel mehetne nyugdíjba.
Amennyiben nem sikerül megmenteni a "süllyedő hajót", maradunk a jó emlékkel és a Főszerkesztőnek kijáró elismeréssel, tisztelettel.

Csíksomlyó, 2009. június 11-én,
P. Márk József OFM.


Kedves Dénes!

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Munkahelyedről távozhatsz, szívünkből azonban nem tudsz kiszabadulni. Mindig kedves lesz nálunk tett látogatásod.
Igaz testvéri szeretettel:

Csíksomlyó, 2010. március 17-én,
József atya. (e-mail levél)


"Ne várj nagy dolgokat életedbe,
Kis hópelyhek az örömök.
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök!" (Reményik S.)

Öregek keresztútja a tusnádfürdői új templomban

X. állomás: Jézusról letépik ruháit
Az öregekről már nincs amit letépni, csak a BECSÜLETÜK köntösét.
- Egykori ifjúságuk munkakedvét utódaik és a fiatalság törtetéssel magyarázza.
- Ha vagyonuk van: akkor önzők és fukarok.
- Ha már semmijük sincsen: hát persze, léhák és pazarlók.
- Ha jótetteiket emlegetni merik: lám, mennyire hiúk...
Uram, segítsd meg őket, hogy CSAK ARRA FIGYELJENEK, amire TE TARTOD ŐKET!

Megtettem mindent, amit megtehettem,
Kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.
(Dsida Jenő: Sírfelirat.)


Gárdonyi Géza:

Szeptember

Elnémult a rigó. Az esteli csöndben
az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:
Elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!
Így változik búsra az én hegedűm is:
fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.
Gazdagon érik a szőlőm, a csűröm se üres,
de pri-pri: odavan a nyár, - a nyár...


Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, s az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek!
Csak a lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: "vétkeztél", vagy "jól van".
A TÖBBI KÖD, FÜST, SEMMISÉG!" (Márai Sándor)


Olvasóink írják

Tisztelt és szeretett Atya!

Tele van a lelkem hálával és tisztelettel az Ön által szerkesztett"Krisztus Világosságáért". Többször elhatároztam, hogy megírom, milyen sok örömet, megnyugvást és lelki táplálékot találtam az olvasásában. Sokszor úgy éreztem egy-egy írása, lelki tanácsa, egyenesen nekem szól és voltak gondolatok, melyek, úgy éreztem, hogy bennem is megfogalmazódtak.
A szép versekben gyönyörködöm. Vannak, amelyeket már tudtam gyermekkoromtól és újra gyakorolok, vannak amelyeket megtanulok. A lap mindig asztalomon van, amíg a következő megjelenik. Naponta beleolvasok s mindig találok egy-egy új gondolatot, amely megérint.
A Szalay Mátyás versek eszembe juttatták gyermek koromat, mert ő volt az esperes-plébános Sepsiszentgyörgyön, amikor elsőáldozó voltam. Amilyen kis termetű volt, annál nagyobb volt a tudása, a lelke és a versek, amelyeket örökül ránk hagyott.
A januári számban Reviczky Gyula verse "Imakönyvem" olvasása közben elhatároztam, hogy gyermekeimnek én is örökül hagyom a "Krisztus Világossága" össze gyűjtött példányait (megvan az első évfolyamtól az utolsó lapig), mert ebben a lapban megkapnak mindent, amire szüksége van egy keresztény embernek, hogy Krisztus útján járjon.
Külön értéke a lapnak, hogy megismerhetik népünk történelmét, a vallások történetét, és az egész világról rövid áttekintést nyerhetnek.
Az ősszel szeptember végén Tusnádfürdőn voltam kezelésen, egyszer sikerült pár szót váltanom az Atyával, és azóta is bennem van az aggodalom, hogy talán megszűnik a "Krisztus Világossága" lapja. Nem tudtunk bővebben beszélgetni, mert az Atya sietett helyettesíteni, és az, hogy majd még beszélgetünk, sajnos elmaradt, mert egy tragédia miatt hirtelen haza kellett utaznunk (az unokahúgomnak, akivel együtt voltunk, hirtelen 48 éves korában meghalt a fia agyvérzésben).
Végtelenül sajnálnám, de nemcsak én, hanem sokan mások a hűséges olvasók, ha megfosztanának ettől a laptól.
Kérem a jó Istent, hogy ez ne következhessen be, adja áldását az Ön által szerkesztett lapra, hogy még sokáig töltekezhessünk belőle, hitet, reménységet és szeretetet kapva.
Köszönettel és tisztelettel hűséges olvasója Turóczy Gabriella, Kézdivásárhely 2010. jan. 20. (Str. Rozelor. 8. Bl. 3B. Sc. B. ap. 10. Jud. Covasna. )

U.i. Bocsánat a rendetlen és esetleg helytelen írásért, de már Isten segítségéből 78 éves vagyok és nehezen írok és fogalmazok. Köszönöm a türelmet, hogy elolvassa.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
(Az eredeti levél a Krisztus Világossága irattárban)

Főtisztelendő Plébános Úr!


Tegnapelőtt, szombaton kaptam meg kis csomagját, benne a Plébános úr néhány soros írásával és a Krisztus Világossága 2010-es kalendárium kiadvánnyal. Az idei kalendárium vétele nagy örömet okozott, és azt nagyon szépen megköszönöm. Külön megtiszteltetés volt, hogy a tavaly írt elismerő soraimat az olvasóhoz szánt előszóban idézte.
A szóban forgó 2010-es kalendáriumot is jól végig- böngésztem, és most is arra a következtetésre jutottam, hogy a publikáció ismét kitűnő munka, hasznos, érdekes és jól szerkesztett. Köszönöm kedves figyelmét. Magam is imádkozom a Jóistenhez, hogy Főtisztelendőséged további eredményes munkájához adjon erőt, egészséget, kitartást és biztosítson anyagi feltételeket.
Minden jót kívánok, testvéri szeretettel, hálával és tisztelettel.


Prof. Dr. Széll Tamás. Essex, 2010. márc. 8. USA.
(Eredeti levél az irattárban.)

Tisztelt Főtisztelendő Esperes-plébános Úr!

Nem kapok megfelelő dicsérő-beismerő szavakat Ön iránt, amivel ki tudnám hálámat és érzéseimet fejezni, úgy a havilapok, mint a kalendáriumok szerkesztéséért és kiadásáért egyaránt. Mert bizony nekünk Erdélyben és a nagyvilágban szétszórva élő magyaroknak-székelyeknek valóságos lelki táplálék, orvosság és gyógyír...Átérzem és tudom, hogy a mai rohanó, stresszes, modern technika, kompjuteres világban milyen áldozatos munkát, nehézséget, fáradságot és időt vett Önnek igénybe, mindezt véghez vinni, életre hívni, megszerkeszteni és kiadni. Külön kiemelném a 2009-évi jubileumi kalendárium tartalmát.
Nem hagyhatom dicsérő szavak nélkül Önnek azt a nagy bátorságát és kitartását, amikor a kommunista-sovinista- atheista elnyomás idején, az Úr Isten segedelmével 1981-ben Tusnádfürdőn új templomot épített. A jó Isten áldása és segítsége kísérje Önt az élete útján és további jó egészséget, munkát és sok sikert kívánok az erdélyi katolikus lelkek gondozásában.

Máthé Károly, Berlin, 2010. márc. 25-én, Németország.
(Eredeti levél az irattárban).


A Krisztus Világossága Erdélyi Katolikus családok Lelkiségi Havilap főszerkesztőjének, Ft. Incze Dénes esperes-plébános úrnak


Tisztelt plébános Úr! Azért írok, mert hallottuk, hogy júliustól nem lesz a Krisztus Világossága folyóirat. Mi a legkisebb létszámú plébániai közösség vagyunk a marosvásárhelyi plébániák közül. Már az első szám megjelenése óta rendszeresen rendeltük, elég szép számban, és soha nem maradtunk el az árával, inkább előre fizettünk. Ez az a lap volt az erdélyi katolikusok számára, amely komoly vallási adatokkal szolgált az olvasók táborának.
A lapban a gyermekek számára is tanulságos cikkek voltak. Volt amikor anyák napjára a lapban leközölt versekkel köszöntötték az édesanyákat. A hátsó oldalon pedig ritka, ma már nem nagyon található, szép vallásos verseket olvashattunk! Visszaemlékszem, hogy a volt plébánosunk, Ferencz István mindig mondta, hogy a filiákban is milyen nagy lelki táplálék ez a lap, az ott élők számára! Nagyon örültek, amikor elvitte nekik!
Meg szeretnénk kérdezni, lesz-e aki ilyen rendszeresen fogja szerkeszteni és eljuttatni a plébániánkra, vagy talán búcsút vehetünk örökre a laptól? Kérjük a püspök urat és a érsek urat, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy ez a lap továbbra is éljen, létezzen. Ezennel megköszönjük Incze Dénes esp. úrnak kitartó és áldozatos munkáját. Nyugdíjas életére kérjük Isten áldását! Isten áldja!

Papp Mária Marosvásárhely, 2010. márc. 29.
(Eredeti levél az irattárban)

Kedves Incze Dénes esperes-plébános Úr!

Bocsánatot kérek, hogy levelemmel zavarom, de olvasó társaimnak felelnem kell a feltett kérdésére, hogy mi lesz a Krisztus Világossága havilap sorsa június után. Nem szeretnénk, ha megszűnne. Nagy űrt hagyna maga után. Igaz, hogy itt Kolozsváron megjelenik a Vasárnap hetilap mellett a Keresztény szó havilap is, de ez az utóbbi sokkal több teológiai tudást igényel. Ezért a Krisztus Világossága olvasottabb és igényeltebb.
Nagyon kérem a társaim nevében, hogy tegyenek meg mindet, hogy a lap ne szűnjön meg. Ezt nemcsak a kolozsvári Szűz Mária Szent Szíve plébánia, hanem Erdély többi plébánia hívei nevében is kérem. Remélem kérésünk meghallgatásra talál. A további munkához sok sikert és kitartást kívánok minden paptársának, akik részt vesznek a lap megjelentetésében. A jó Isten legyen magukkal, és adjon elég erőt a további munkához.
Fikker Éva, Kolozsvár, 2010. ápr. 20.
(Eredeti levél az irattárban.)
Tisztelt Incze Dénes, esperes plébános úr!

Hosszan tartó és súlyos betegségek, lelki és testi megpróbáltatások közepette elérkeztem a "Húsvétvasárnap - Krisztus feltámadása" megírt szentbeszédéhez. Be kell vallanom, hogy jelenlegi állapotomban a közölt gondolatok nagy, de megnyugtató hatást gyakoroltak rám, biztatást nyújtva a további türelemre, növelve lelki erőmet a jövő szenvedéseinek elviseléséhez.
Különösen kiemelnék egy mondatot szentbeszédéből: "Ha néha csüggedünk is, fáj a megsebzett emberi szívünk, mindig, minden körülmények között bíznunk kell az isteni Gondviselésben!" Magam részéről köszönetemet és hálás elismerésemet fejezem ki azért a sok kifejtett munkájáért, amely oda vezetett, hogy ezt az értékes könyvét kezemben tarthassam, illetve olvashassam a fent említett szentbeszédét.
Eszembe jutnak az izraeli kis leány szavai, amelyeket Naámán feleségének mondott Elizeusról, az Isten emberéről (Kir. II. 5.3.), és megengedném kifejezni véleményemet, miszerint bárcsak minél többen olvasnák ezeket a heti szentbeszédeket, és ezáltal minél többen megerősíthetnék lelki és testi erejüket az élet megpróbáltatásokkal teli napjaiban.
Hálás szívvel további sikereket kívánok nemes munkájához,


Tisztelettel Hubert Sándor, Bukarest 2010. ápr. 25.
(Eredeti levél az irattárban)