Azok a szép Hummel képek...

Gyermekkorunkban szeretett jó plébánosom, Barabás Márton arra buzdított minket, a titokban hittanra járókat (kommunizmusban nem volt szabad!), hogy gyűjtsünk szentképeket. Megtanított arra is, hogy hogyan tegyük albumba, a későbbi idők nagy gyönyörűségére. Évtizedek múlva P. Écsy János ferences tartományfőnök saját maga által készített szentkép albumában is gyönyörködhettem, amely valószínűleg megvan még a csíksomlyói zárdában.
Úgy akkor, mint ma, a sok szép szentkép között első helyet foglalt el a Hummel kedves nővér képsorozata. Szentképek és mások is tőle, beleértve az értékes, szép porcelán szobrocskákat. Az eltelt 13 év alatt mi is nem is egyet közöltünk e lapban. (Két évig a gyermek forgatós naptárainkat is ezek díszítették) Ki volt ez a nő?


Családi neve Berta Hummel, aki 1909. május 21-én született a bajoroszági Massing an der Rottban, egy hatgyermekes család harmadik gyermekeként. Tehetségét édesapjától örökölve, kisgyermekként szenvedélyesen szeretett rajzolni, legszívesebben gyermekeket úgy, ahogy a hétköznapokban láthatta őket. Iskolájukban kacagtató rajzaival ő nyerte a fődíjat. Társai pedig gyakran kérték: Rajzolj le Berta! Szívesen lefestette őket. Középiskoláit Simbachban, az angolkisasszonyoknál végezte. 1927-ben beiratkozott a müncheni iparművészeti főiskolára. Évfolyam társai között volt két ferences apáca is, Laura és Kostka, akikkel szívesen barátkozott. Őket látva, elhatározta, hogy ő is ferences apáca lesz. Édesapja kezdetben hallani sem akart róla, hiszen ha ő nem is lehetett festő, leányában álmai megvalósítását látta. Végül is nehéz szívvel megadta a beleegyezését.


Berta lánya akkor a siesseni kolostorba vonult, ahol felvette a Mária Innocentia nevet. A Szent Anna iskolában rajzot tanított. Naponta sok gyermekkel találkozott, akiket lefestett. Oly népszerűségre tett szert, hogy képeit képeslap formában is megjelentették. Nagy sikere lett annak a Hummel nővér színes rajzait tartalmazó könyvnek is, amely Margarette Semann versei­nek kíséretében jelent meg 1934-ben. Erre a könyvre figyelt fel Franz Goebel, a Rödental, Cobur közelében lévő porcelán gyár tulajdonosa. A bájos gyermekképek láttán az az ötlete született meg, hogy a nővér rajzai alapján porcelánfigurákat készít. Gyára a tönk szélén állt, ezért a nővérhez ment és tárgyalt vele, aki kezdetben vonakodott az együttműködésről. De amikor látta a próbafigurákat, aláírta a szerződést.
A Hummel figurák az 1935. évi lipcsei vásáron valóságos szenzációt keltettek, ahol szétkapkodták őket. Az érdeklődés folyamatosan nőtt utánuk, de nemcsak Európában, Amerikában is, ahová a II. Világháború végén hazatérő amerikai katonák vitték ajándékba szeretteiknek. A gyár 1977-ben alapította meg gyűjtő klubját, amelynek nemzetközi társasága is van: Amerikában közel 200 ezer, Európában pedig 60 ezer tagot számlál, de Japánban egyre jobban érdeklődnek irántuk. E klubon keresztül ma olyan szobrocskákat lehet megvásárolni, amelyeket egyébként már nem forgalmaznak.
A két háború közötti Németországban nem mindenki kedvelte Hummel kedvesnővér bájos gyermekfiguráit. Ezek igencsak távol álltak a náci párt által hirdetett "német tisztafaj" elmélettől. Hitler szerint a foltos ruhába öltöztetett, dongalábú és vízfejű gyermekek rontják a közízlést. Mivel a náci hatalom üldözte a szerzetesrendeket is, számos kolostort és iskolát bezáratott. A szerzetesrendek vagyonát pedig elkobozták. A nővér is hazaköltözött szüleihez. A rossz életkörülmények felőrölték egészségét. Egy ideig tüdőszanatóriumban kezelték, de végül ez vitte el. Fiatalon, 37 éves korában, 1946. nov. 6-án halt meg.


Képei, szobrocskái népszerűsége azóta sem csökkent. A kézzel formált és festett porcelán figurák - 40 ember kezén mennek keresztül - mire a polcokra kerülnek, kicsinyek, törékenyek, bájosak. A képekkel együtt mindannyiunknak a mesés gyermekkor világát idézik, s emiatt töretlen népszerűségnek örvendenek.

Incze Dénes